2012. július 10., kedd

Gondol-gondol- ír…



Mióta… Mióta  a zajok csengnek- bongnak, és a hangok lepik meg minden éjjelem… Hangok miket nem kéne hallani. Sem nekem sem másnak. Mégis. A múlt visszaköszön, a gondolatok ellepik a ködöt. Hiszen ez a köd, átláthatatlan felhő tele minden veszéllyel szeszéjjel és öröm reménnyel. a hajó kész, a vitorla tépett, de siklik mint a kígyó a vízen.  Kicsit fölötte a vihar felhői sötétítik a köd tejfölös árnyait. Villámok. Eső. Igazi dézsából öntött szakadó folyam a teljes fedélzeten. Az orrban, egy viharlámpás mutatja a kormányosnak merre van a hajó orra, igaz nincs kormányos, hiszen a hajó él, nincs rá szüksége. A fedélzeten ázok és élvezem a víz langyos hűs simogatását. Gondolatok, nem, nem érdekelnek most. Egy dolog érdekel. hogy kiélvezzem amit a pillanat ad: Hogy vezet a csillagképem, tiszta eső mossa az arcom, ha kikötök van kit örömmel és szerelemmel ölelnem, ha más hajóval futok össze akkor tudjuk egyeztetni tapasztalatainkat és megosztani a borunkat, és hogy van egy hajó ami tart a víz tetején még egy ilyen csúnya viharban is.
Vihar? Igen. 35 C fokos hőség, pára és néha némi víz az égből, de akkor sem sok. Viszont ami a ködben van… Idegesség, munkahelyi viszályok, hatalmi harcok, szerelmes szívek és pofára esések… Mint mikor összejössz egy lánnyal, aki maga  furcsaság, és mikor már-már lenne valami kiderül hogy csak egy hulla… Pech. Én mondom, halott nővel sose smárolj, mert büdös a szája!
Szerencsére nincs ilyen bajom. Gondolatok… megint csak találtam néhányat a ködben (a szerző számomra ismeretlen, egy ismerős hajós küldte hogy találta a neten, ha plágium lenne bocsánat, szívesen írnék hozzá szerzőt, viszont mindenképp érdemesnek tartom megosztani):

- Az Ördöggel randiznék
 Női oldalról nézve sok típusa létezik a férfinak. Van, amelyik maga az Ördög. Na én vele szeretek kezdeni.
 A játék neve sakk. Az első találkozáskor kezdődik a játszma. A táblát én hozom, és a bábukat is. Nagyon szép készletem van. Kinyitom a táblát, és felállítom a gazdagon díszített bábukat. Izgatott vagyok, hogy milyen játék lesz. Tudom, hogy a készletemmel bármi lehetséges.
 Ülünk egymással szemben, az Ördög, meg én. Ebben a sakkban egyetlen szabály van: mindig ő lép először, a Férfival.
 Erre többnyire én lépek egyet a Nővel. A bábuk mozgásba lendülnek egymás felé. A játék izgalmát az adja, hogy innentől nincs szabály, bármely bábuval lehet bárhova lépni. A cél az egyedi, érdekes állások létrehozása. Hosszú ideig csak a két fő bábu, a Férfi és a Nő mozog. Közben történetekkel mulattatjuk egymást, viccelődünk, de mindketten tudjuk, hogy nem beszélgetni, hanem sakkozni jöttünk, így időnként egyikünk meglepetésszerűen lép egyet.
 A végkifejlet ismeretlen. Ám egy dolog már biztos: elkezdődött az első öt percben. Közelebb jön, hosszan a szemembe néz, rutinosan rámhangolódik. Érzi, hogy mit kell tennie a célja eléréséhez, hiszen nem először teszi. Én meg hagyom, mert ismerős ez a játék, és így szeretem.
 Ha az Ördög jól játszik –és ő mindig jól játszik-, még egy dolog biztos, folytatni akarom a játékot, és furfangos húzásait a saját bőrömön szeretném megtapasztalni. Később kiderül, hogy melyikünk vágya erősebb.
 Néha belefutok egy-egy álruhás királyfiba. Első találkozáskor ott ül velem szemben, a felállított bábuk előtt. Türelmesen várom, hogy lépjen a Férfival, de már gyanítom, hogy egy álruha tévesztett meg.
 Neki fogalma sincs róla, hogy sakkozni jöttem, és övé az első lépés. Mesél a királyságról, a kincstár vagyonáról, az alattvalókról, a táltos paripájáról, hőstetteiről a hétfejű sárkánnyal, de a bábukhoz nem nyúl. Közben nagyokat nevet, és boldog, hogy itt ül velem. A szemében látom, hogy tetszem neki. Vele nevetek, mert vicces és szórakoztató, amit mond, és közben egyre csüggedtebben várom, hogy lépjen a Férfival.
 Később a királyfi nem érti, hogy miért nem akarok többet találkozni, hiszen olyan jól alakultak a dolgok. Hát igen. Mindketten benéztük. Én azt hittem az Ördög ül ott, ő meg azt, hogy Hófehérke, aki biztosan elájult volna a gyönyörtől, hogy igazi királyfira lelt táltos paripával, kincstárral, sárkányos sztorikkal. Én unatkoztam, és csalódtam. Nem volt kivel játszanom.... 
 Jó tanács:
 Ne a csodát várd....légy Te Magad a csoda!!!! --

2012. február 9., csütörtök

E.A.P. egy ritkább verse, csak mert most jól esik kirakni.


-NEK
Hogy uralkodnék szíveden,
    Ha a magamé sem szabad?
Törvény szerinti uradé
    Legyen ott minden gondolat.
Két szívet bár a szerelem
    Külön-kötöz halálukig,
Kiünk-kiünk, mondd, nem lehet
    A másiknál a - második?
Szövődne szenvedélytelen,
    Édes és tiszta kapcsolat,
Mely összefűz nővért, fivért,
    Barátokat, kuzinokat -
Ó, ily kötésből, édesem,
    Kettős áldás kinálkozik:
Fő-fő urunk, a Szerelem,
    S a Barátság, mint - második.
Tandori Dezső

2012. február 8., szerda

Feltámad a Köd, ködösek az álmok, ködös a jövő...


Régi gondolatok melyeket elnyelt a köd, fel- felrémlenek majd lebuknak a gomolyokba. Majd egy egy ködpamacs ölt formát, és fagy jéggé a dermesztő hidegben. Leesik és eltörik. Szilánkjai a szélrózsa minden irányába repülnek közöttünk, de csak örülhetünk, ha csak egy is eltalál, amiben nem fagyott gondolat, hanem kristálytiszta értelem van.... Engem ez most talált el újra. Fájdalmasan, őszintén , miközben egy dal szól a fülemben...... 


Olyan csöndes minden,
A világ távoli és én csak a szívedet hallgatom.
A perc örökké tart, majd bennem,hogyha itt leszel és a kezedet foghatom.
Te az enyém vagy és én a tied, míg él a bennem rejlő hited, és az ordításod is azt sugallja bármi áron, de ezt akarja.

Refr.:
Olvadjon össze az ajkunk az arcunk, a szívünk, a szemünk, a lelkünk, a hangunk.
Jöhet bármi én melletted leszek, aki jóban rosszban is örökre szeret.
Nem is tudják, hogy mi ketten, te és én vagyunk a világ ellen.
Te megtennéd értem, én elmennék érted, akkor is, ha már nem ez a lényeg.
Ha valamitől, akkor attól félek, hogy egyszer elveszítlek téged.


Azt hittük, hogy miénk a világ, naivak voltunk, már nem is tagadom.
Felfedeztünk néhány hibát, ami közénk állhat, ha én is úgy akarom.
Biztos hogy érted, hát mondd meg hogy mi ez...

(Nonverse - Te & Én) /nem teljes szöveg/

Már régóta nem írtam, sem ide, sem sehova, mert bár Gondolat volt elég, nem volt meg hozzá a kellő energia, ami a felszínre hozná. Eltűntem, elnyelt kissé a köd. Ezért bocsánat mindenkitől.
A Kisördög-csillagkép ami megint utat mutatott. Fénye mindig átragyog a ködön. És ma erősebben ragyogott! Úgy érzem, mikor hajózom és felnézek az égre, hogy A csillagkép csak addig van ott míg nézem és hiszek benne. Hitem azóta rendületlen, néha meg megbotlok, vagy pislogok, de Hiszek.  3 hónapig nélküle hajózni... Nehéz lesz, de kibírható. Ma rávilágított, hogy a Ködhajó melyen utazok, tele van szeretettel, és nem értékelem, vagy elutasítom, holott más mit nem adna egy ilyen hajóért... Igaz. Mint ahogy az is, hogy más mit nem adna egy ilyen útitársért.... Nappal, éjjel, bármikor felnézek rá, és szebben ragyog mint előtte, minden nap újat mutat. Olyan élményeket és álmokat köszönhetek ennek a csillagzatnak, amit eddig még semminek se. Ma viszont, a Csillagkép hunyorgott mert rossz felé kormányoztam, nem egyedül, hanem az egész hajóval. Az a gondolat, hogy ha továbbra is arra megyek akkor nem látom többet vagy nem fog ragyogni az útvonalamon előttem-utánam, az megijesztett, jobban mint eddig bármikor. Hiszek abban hogy amíg követem a fényét, nem nyel el a köd még ha el-el is tűnök benne. De vajon a csillagkép hisz-e abban, hogy a Ködhajós néz rá, és mi van akkor ha az útmutató fény nem csak hunyorog majd ragyog, hanem hunyorgás után eltűnik... Ködös a gondolat, hogy a csillagkép Ködhajósba vetett hite,  és a Ködhajósnak a Kisördög ragyogásába vetett hite tartja meg mindkettőt. Félni lehet, igen, félni attól, hogy a másik már nem olyan mint mikor a Ködhajó elindult. Azt HISZEM, ez így van rendjén, HOGY mind a kettő táplálja a másik erejét a folytatásra. EGYÜTT képesek RAGYOGNI vagy HALADNI ott, ahol mások KÉPESEK eltévedni.
Ködös jövő... ha a hajós nem hisz a csillagban, nem figyel rá... vagy a csillagkép nem ragyog, mert nem hisz a hajósban... Akkor ködös a jövő, csúnya nagy zátonyokkal és sötétséggel.... Ettől fél a hajós, hogy egyszer a szeretett csillagkép nem ragyog neki többé... Ezért hisz benne, hogy minél szebben ragyogjon a legzordabb homályban is!