„Az ásványok a
növényeknek szolgálnak táplálékul, a növények az állatoknak, az állatok az
embereknek. Lehet, hogy az emberek is táplálékot jelentenek bizonyos lények
számára, de semmi esetre sem az isteneknek, mert az ő természetük és
szükségleteik távol állnak a miénktől. Sokkal valószínűbb, hogy az emberek az
ördögök táplálékai”.
(– Cardon: Hyperchen)
Mivel is kezdjem?
Kinyilatkoztatással? Például:
- Az vagyok, aki vagyok. Semmi közöm
Jézushoz. Nem vagyok és soha nem voltam, és nem is fogok istenné válni. Több
mint 4 évezredre vannak emlékeim és több közöm van az Árnyékvilághoz mint
millió halandó társamnak.
Vagy hazugsággal:
- Mindig is embernek éreztem magam. Soha
nincs Honvágyam. Ide tartoztam mindig.
Netán kezdjem iróniával:
- Milyen jó emlékezni azokra a dolgokra,
amiket elkövettem emberként és milyen rossz emlékeim vannak ember-előtti
koromból… vagyis, oly jó mindig maradni.
De akár azt is mondhatom:
- Hazudnék, ha lenne emberi honvágyam.
Nem vágyok vissza egyetlen Földi hazámba s házamba sem.
„Igen. Van honvágyam. És kinyilatkoztatok. Lehet, megnő
ellenségeim száma, és bízom benne, hogy megint meg tudok majd birkózni velük.
Mesét ígértem. Hát mesélek.”
Mehetnék sorba vagy csak dobálhatnám a sorokat, úgy is
mindenki olvasson a sorok között, amit akar. Bár lehet, megpróbálom előröl kezdeni
és dobálgatok csak úgy, hogy kinek- kinek tetszése szerint legyen meg a
sorrend, mint egy Tarantino filmben… A
lényeg, hogy mostanában többet merek hazavágyni, többet el merek nosztalgiázni,
és többször le merem vetkőzni gátlásaim nagy részét. Testem előnyére egészségem
hátrányára. Megtehetem, mert Barátnőm, Tanítványom és Társam lehetővé teszi,
sőt tetszik, talán imponál neki. Ha ő nincs ezt sem valószínű, hogy megírnám.
Nem születtem. Teremtődtem. Nem volt tanítóm, csak mentorom.
Nem volt anyám sem apám, csak SHINAK-om. Atya, hím vagy nőstény, aki irányít,
de nem viseli gondod, szövetséges, de ha rosszul ítélsz, eltaszít és büntet.
Dobogott bennünk valami ami keringette bennünk az Ihkhorr –t (Emberül minap tudtam meg: Ichor) Nem táplálkoztunk, de
ettünk, szívtuk egymás vérét és ettük egymás húsát. A kannibalizmus természetes
volt egy olyan világban ahol a törvény mindenki fejében ott volt, mert
törvénnyel teremtetett, és persze mindenki megpróbálta kijátszani ugyanazokat a
szabályokat. Nem volt intrika sem cselszövés, de ármány és csalás igen. Volt
szex, de csak mint szerződés, kommunikáció, és energiaáramlás miatt, az
élvezeti rész, nem igazán közelítette meg egy halandói test gyönyörét. Nem
közelítette meg egyetlen szabály sem a szabadságot. Arra nem voltak törvények,
mert senki nem volt szabad akaratú. Csinálj amit engednek, ha elég nagy és erős
vagy, avagy tedd amit parancsolnak, hogy ne te légy a következő parancs. A hierarchia
egyszerűen bonyolult: - Te ott vagy ahol lenned kell. Ha netán nem tetszene,
fogadd el, hogy csalnod lopnod hazudnod ármánykodnod kell az életben maradásért
és azért a kevés mozgási lehetőségért amit így nyersz. Avagy, ha sikerül jó
szerződéseket kötnöd, talán még a rendszert is kijátszhatod, de akkor vigyázz
ne kerülj vissza az árnyak közé, mert fejed veszik (Ugye néhány féllény ismerős???) – Feletted az áll mindenki aki
erősebb és eddig okosabb is. Mellette majd egy szinten az aki segített a
teremtetésedben A Shinakod. keresztapád és felügyelőd, az első akivel
szerződésed lehet „Hús és Vér” alapján. Legalábbis így tudom magyarra
fordítani. – Alattad bárki akinél jobb szerződést kötsz, akinél erősebb vagy
annyira, hogy ne csak megsebezni tudd hanem akár elpusztítani, és akinél okosabb
vagy annyira, hogy ne lepleződjön le előtte a te árulásod.—Legfelül a Sötétség
és Gonoszság maga. Legalul, pedig a tehetetlen kis megnyomorított rabszolgák. A
feladatok. Nagyjából ez a lehető legegyszerűbb leírás.
Hatalmas hibákat lehet
elkövetni, itt a Földön és más létsíkokon is, de itt egy tévedésbe egy életed
kerülhet, odaát egy hibába az összes. „ A lélek szabad!” Igen az emberek és állatok lelke
az. Ezért is megy értük a küzdelem. Elcsábítani, Meggyőzni, Átverni, Megtörni, Betörni
és végül elvenni a szabad akaratát. Ki – ki a maga módján, maga módszereivel. És
az érzés amikor ez sikerül, emberi szóval majd leírhatatlan érzés, talán valami
fellengzős Isteni-Hatalomérzet… Hatalom, hatalom, hatalom... Az egyik legfőbb
mozgató ereje Annak a társadalomnak. Nos, nekem valamicske, meg- megadatik belőle.
És ez eléggé jó érzés. Teljesen mindegy, hogy egy ember, egy csoport vagy nép,
vagy egy társadalom felett van hatalmad, a részegítő érzet ugyanakkora. Minden
tönkretett lélek, betejesedett bosszú ellenfeleink karmáján, vagy rászabadított
férgek- dögök, amik mardossák az életét… Igen, ezek amik boldogságot hoznak a
fajtám- béliek „életébe”.
Mikor valakinek elege lesz
és ki akar szállni, (Márpedig miért is akarna hiszen ott van ahol lennie kell,
azért amit tennie kell, és szereti csinálni mert örömet okoz neki?) Annak
nagyon nehéz dolga van:
- Árulni és lelépni, meghekkelni a rendszert, és figyelni, hogy ne találják meg
a ragadozók, meg a kis sunyi dögök, akik néhány jobb falatért beárulják. Ha nem
figyel… Hopp, halál, és üdv Otthon. Persze már nem barátságos „Jó hogy
beugrottál” fogadtatásban, hanem azok koncaként, akik visszavittek.
- Valami (szinte szó szerint) Oltári
nagy hibát elkövetni, és elég erősnek lenni ahhoz, hogy ne akarjanak
elpusztítani, de eléggé gyengének ahhoz, hogy megőrizd önmagad. Ha már nem vagy
jó arra amire teremtettél, de nem vagy elég rossz, hogy ne létezz többé, akkor
nyertél egy körforgást. Pontosítok: a Szabad Lélek formálódik, tanul, és leszületik
az Élőkhöz, Él, majd Meghal. Tanul belőle, és amennyire a karma engedi fejlődik
előre, vagy vissza. De a mi népünk, hiába tanul, születik és hal meg, ha sehol
nem látnak szívesen, törvényekkel hatalommal születsz, olyan emlékekkel, amik a
Szabad Lelkeknek nincsenek, akkor marad a végeláthatatlan tanulás. Persze, egy
átlag Lélek 1 élet alatt tanul annyit mint mi, 8-10 élet alatt. Közben irigyelni
a halandó halandókat… (No persze, itt is vannak ám akik vissza akarnak vinni.
Mondjuk úgy: - Jó fejpénzért…)
- Az utolsó lehetőség, Maga a pusztulás. nincsenek többé köztes síkok, nem
lehet megpályázni egyetlen Sík-őrzői állást sem, nincs mit tanulni, egyszerűen
megsemmisülni, kizárva a körforgásból.
Honvágy… Hol is
kezdjem…?
A tájnál, amit leírni nem lehet mert nem pokol, nem föld,
nem anyagtalan nem testetlen, de nem atomok és molekulák tartják össze az anyagot.
Ahol a számok törvénye sokkal egyszerűbb mint ezen a Létsíkon. Ott egy test egy
lélek. Itt egy test egy lélek meg amik kujtorognak utána vagy megszállják. Ott
egy kő, egy kő. Itt egy kő akár ezernyi más és más anyagszerkezetű kristályos és
fémes- nem fémes és üledékes és stb…
A létformáknál, ami legalább annyira változatos és színes
mint itt, csak éppen kiismerhetőbb, mert ránézel valamire, és Tudod mivel állsz
szemben.
A nyelvekkel??? Ott négy fő, és egy kevert nyelv, vagyis
dialektus elég ahhoz, hogy bárhol bárkivel bármivel megértesd magad még ha át
is jössz ide! Itt meg… Kész Bábel…
Bármivel is jövök elő, 1000 + 1 indokot tudok felhozni, hogy miért Oda, és nem
e-Földi paradicsomba van honvágyam.
Mond, ha te felnőnél
egy barlangban, ahol mindent ismersz mindent tudsz és egyszer csak kilöknek
onnan. 20 év múlva, mikor már ismered a külvilágot biztonsággal félelem nélkül,
magabiztosan, már-már jól érezve magad… Ne lenne vágyódás a szívedben arra a
biztonságos üregre ahol mindened megvolt?...
(Én legalább még jó kereskedelmi viszonyban
vagyok a barlanglakókkal akik ha mástól nem is, de a többi barlanglakótól
megvédenek akiktől tartanom kéne, akik meg gyengébbek… Van még néhány külvilági
trükköm számukra… )
„Könnyű mese, ahonnan származom.”