Még néhány tanmese

A SÁRKÁNYFARAGÁS MŰVÉSZETE

Zhu Ping elszegődött Zhili Yihez, a híres fafaragóhoz, hogy megtanulja, miként kell sárká­nyo­kat faragni. Három évig tanult, minden igyekezetét annak szentelte, hogy elsajátítsa mestere tudományát.

De soha életében nem találkozott sárkánnyal, hogy művészetét annak is bemutathassa.

Zhuang Zi

 

A SZELLEMEK FESTÉSE

Qi herceg udvarában élt egy festőművész.

- Mondd csak - kérdezte a herceg -, mit a legnehezebb megfesteni?

- Kutyát, lovat, hasonlókat - felelte a művész.

- És mit a legkönnyebb? - kérdezte a herceg.

- Szellemeket és szörnyeket - mondta a festő. - A kutyákat, lovakat meg más élőlényeket ismerik, és nap mint nap látják az emberek, összehasonlítják a festményen szereplőkkel, ezért nagy feladat az ábrázolásuk. A szellemeket és szörnyeket viszont soha nem látta senki, így hát egyszerű megfesteni őket.

Han Fei Zi

A FŐNIXMADÁR

Gong Shu, a kézműves darab fából főnixmadarat akart faragni.

Elsőként durván kifaragta a madár körvonalait.

Egy járókelő meglátta, azt mondta:

- Jobban hasonlít bagolyra, mint főnixre.

Másik is tett megjegyzést:

- Inkább kócsagra emlékeztet.

Valamennyien kinevették a csúf madarat és a kézműves ügyet­lenségét.

Aztán a főnix elkészült - koronája olyan volt, akárha zafírból lett volna, karmai cinóber­vörösen csillogtak, tollazata káprázatos színekben tündökölt, és ha titkos gombot nyomtak meg rajta, felszállt az égre, három nap, három éjjel repkedett a felhők felett.

Akik kezdetben leszólták a készülő alkotást, csodálattal adóztak a kézműves ügyességének.

Liu Zi

 

HA NEM JUT SEPRŐ A DISZNÓKNAK

Az elöljáróságomtól harminc li távolságra nyugatra fekszik a Hefu hegy, s annak meredekében húzódik a Wang Po-templom, amelyet az Öreg Hölgy Templomának is neveznek. Senki nem tudja pontosan, mikor élt ez az öreg hölgy. Beszélik, abból élt, hogy bort árusított, s gyakran járt hozzá egy taoista pap, aki sohasem fizetett a borért. Az asszony ezzel mit sem törődött. Egyszer aztán a pap így szólt hozzá:

- Soha nem fizettem a borért, de forrást fakasztok neked.

Valóban, a pap forrást fakasztott, amelyből a legfinomabb bor áradt.

- Ez a fizetségem - mondta, és eltűnt.

Az asszony nem vesződött tovább a szőlővel, a forrásból fakadó italt árusította. A vevői úgy találták, finomabb minden más bornál. Az üzlete fellendült, az asszony három év múlva meg­gazdagodott.

Egy nap ismét beköszönt hozzá a pap. Az asszony hálálkodott neki.

- És mondd, jó a bor? - kérdezte a pap.

- Csodálatos - felelte az öregasszony. - Csak az a baj, hogy így nincs seprő a disznóknak.

A pap elnevette magát, és a következő sorokat vetette a falra:

Hatalmas a mennybolt,
De még hatalmasabbak az emberi vágyak.
Forrásvizet árul bor gyanánt,
S azon sopánkodik, hogy nincs seprő a disznóknak!

Amint befejezte az írást, a pap eltűnt, a forrásból pedig többé nem fakadt bor.

Xue Tao történetei

A magyaraázatokat szóban kérem...