Nem kell előre mennünk.
Megállunk.
Előttünk tömeg.
Mögöttünk tömeg.
Hányadik sor ez? Talán a 20.
Tökéletes.
Jól kapaszkodj, sodorni fog.
Feljönnek.
Megállnak.
Összenéznek.
A rituálé megkezdődött.
Felettünk kicsi góc. Szorgosan gyűjti az energiákat.
A bal sarokban állatka. Szorgosan gyűjti az energiákat.
A 20. sorban? Mi vagyunk.
Mögöttünk, mellettünk öreg varázslók.
Az ima elhangzik, a levegő megfagy.
És a dobok.
Hogy is mondtad? Az első 10 másodperc kiszűrte a szívproblémásokat.
Ma senki nem fog meghalni.
Nem ezért vagyunk itt.
Dobok.
" Ahhoz, hogy kapcsolódj ahhoz, mi volt ezelőtt, el kell engedd azt ami most van"
Két dob. Az egyik rénszarvas bőrrel a másikon kecskebőr.
Egy emberi alkar.
Rénszarvas csontok.
Bivaly kürt és csörgő.
Agyag csörgő emberi hamvakkal.
Egy Hindu rituális harang.
Antik tárgyak templomokból.
Egy rekonstruált ezüst kupa a Viking korból.
Ravanahatha.
Még több csörgő.
Füttyök.
Csattanások.
Ének hang.
Torokhang.
Idézetek rúnákból.
Idézetek amulettekről.
Idézetek a régmúltból.
Gazdagság , őstulok, szarv, isteni lélegzet, utazás, fáklya,
Ajándék, öröm, jég, szükség, jég, betakarítás,
Fa, szerencse, elk, nap, alkotó, nyírfa
Ló, ember, víz, termékenység, nap, otthon
Manahálók szövik be a Jégpalotát.
Földbe gyökerezett lábak.
Természetes szelekció.
Hamar kiszűrték a nem odavalókat.
Üvöltések.
Bemelegedtünk.
Billen a csípő és kezeket az égre.
Mélyen szívjuk magunkba a szavakat és mindent amit összelehetett kapkodni egymástól.
!hanga dýra mingja!
Akasszátok azokat az állatokat!
Végtelen lopott idő.
Percek?
Hány másodperc egy perc?
Ezen a napon nem 60 volt.
Csak állunk és magunké esszük az összes létező manát, amit fel lehet fogni ép ésszel.
Égbe nyúló karok.
Táncot járnak a a manahálórengetegben.
Elkapok valamit.
Nem enged, csak etet.
Kezeimmel kecsesen kapkodok utána, mert nem sajnálnák.
Csak küldik, adják és nem kérnek érte semmit.
Mint a csontcsonk, úgy mint a vér csúszása, a feszültség az ízületek közt:
Csont a csonthoz, vér a vérbe
az ízületek ízületeihez, így lehet őket javítani.
Vigyáznak rám.
A férfi szemkontaktust tart. Maga is meglepődik.
Mi pedig csak nyeljük, amit kell.
A felettünk lévő kicsi góc már óriási és csöpög.
A felettünk lévő kicsi góc már óriási és csöpög.
Mert emlékezz, testvérek vagyunk.
Mind az ember, mind a dög, mind a fa, a kő, a szellő.
Mind ugyanabból a lényből ereszkedtünk alá.
Ki mindig is volt.
Még azelőtt, hogy lett volna az ember és nevén nevezte volna őt.
Még az első vetőmag csírázása előtt.
