Régi gondolatok melyeket elnyelt a köd, fel- felrémlenek majd lebuknak a gomolyokba. Majd egy egy ködpamacs ölt formát, és fagy jéggé a dermesztő hidegben. Leesik és eltörik. Szilánkjai a szélrózsa minden irányába repülnek közöttünk, de csak örülhetünk, ha csak egy is eltalál, amiben nem fagyott gondolat, hanem kristálytiszta értelem van.... Engem ez most talált el újra. Fájdalmasan, őszintén , miközben egy dal szól a fülemben......
Olyan csöndes minden,
A világ távoli és én csak a szívedet hallgatom.
A perc örökké tart, majd bennem,hogyha itt leszel és a kezedet foghatom.
Te az enyém vagy és én a tied, míg él a bennem rejlő hited, és az ordításod is azt sugallja bármi áron, de ezt akarja.
Refr.:
Olvadjon össze az ajkunk az arcunk, a szívünk, a szemünk, a lelkünk, a hangunk.
Jöhet bármi én melletted leszek, aki jóban rosszban is örökre szeret.
Nem is tudják, hogy mi ketten, te és én vagyunk a világ ellen.
Te megtennéd értem, én elmennék érted, akkor is, ha már nem ez a lényeg.
Ha valamitől, akkor attól félek, hogy egyszer elveszítlek téged.
Azt hittük, hogy miénk a világ, naivak voltunk, már nem is tagadom.
Felfedeztünk néhány hibát, ami közénk állhat, ha én is úgy akarom.
Biztos hogy érted, hát mondd meg hogy mi ez...
(Nonverse - Te & Én) /nem teljes szöveg/
Már régóta nem írtam, sem ide, sem sehova, mert bár Gondolat volt elég, nem volt meg hozzá a kellő energia, ami a felszínre hozná. Eltűntem, elnyelt kissé a köd. Ezért bocsánat mindenkitől.
A Kisördög-csillagkép ami megint utat mutatott. Fénye mindig átragyog a ködön. És ma erősebben ragyogott! Úgy érzem, mikor hajózom és felnézek az égre, hogy A csillagkép csak addig van ott míg nézem és hiszek benne. Hitem azóta rendületlen, néha meg megbotlok, vagy pislogok, de Hiszek. 3 hónapig nélküle hajózni... Nehéz lesz, de kibírható. Ma rávilágított, hogy a Ködhajó melyen utazok, tele van szeretettel, és nem értékelem, vagy elutasítom, holott más mit nem adna egy ilyen hajóért... Igaz. Mint ahogy az is, hogy más mit nem adna egy ilyen útitársért.... Nappal, éjjel, bármikor felnézek rá, és szebben ragyog mint előtte, minden nap újat mutat. Olyan élményeket és álmokat köszönhetek ennek a csillagzatnak, amit eddig még semminek se. Ma viszont, a Csillagkép hunyorgott mert rossz felé kormányoztam, nem egyedül, hanem az egész hajóval. Az a gondolat, hogy ha továbbra is arra megyek akkor nem látom többet vagy nem fog ragyogni az útvonalamon előttem-utánam, az megijesztett, jobban mint eddig bármikor. Hiszek abban hogy amíg követem a fényét, nem nyel el a köd még ha el-el is tűnök benne. De vajon a csillagkép hisz-e abban, hogy a Ködhajós néz rá, és mi van akkor ha az útmutató fény nem csak hunyorog majd ragyog, hanem hunyorgás után eltűnik... Ködös a gondolat, hogy a csillagkép Ködhajósba vetett hite, és a Ködhajósnak a Kisördög ragyogásába vetett hite tartja meg mindkettőt. Félni lehet, igen, félni attól, hogy a másik már nem olyan mint mikor a Ködhajó elindult. Azt HISZEM, ez így van rendjén, HOGY mind a kettő táplálja a másik erejét a folytatásra. EGYÜTT képesek RAGYOGNI vagy HALADNI ott, ahol mások KÉPESEK eltévedni.
Ködös jövő... ha a hajós nem hisz a csillagban, nem figyel rá... vagy a csillagkép nem ragyog, mert nem hisz a hajósban... Akkor ködös a jövő, csúnya nagy zátonyokkal és sötétséggel.... Ettől fél a hajós, hogy egyszer a szeretett csillagkép nem ragyog neki többé... Ezért hisz benne, hogy minél szebben ragyogjon a legzordabb homályban is!
