TÚL SOK ÖSVÉNY (Tanmese, mert itt biztosan elolvasod Borostyán Úrnő)

Yang Zi mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét a bárány kere­sésére, és megkérte Yang Zi szolgáját, tartson ő is velük.

- Micsoda! - rikácsolt Yang Zi. - Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress egy bárányt?

- De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment - magyarázkodott a szomszéd.

Amikor a szolga visszatért, Yang Zi megkérdezte:

- No, megtaláltátok a bárányt?

A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkérdezte, hogyhogy nem tudták megtalálni.

- Túl sok az ösvény - felelte a szolga. - Egyik ösvény beletorkollik a másikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk.

Yang Zi gondolkodóba esett. Hosszú ideig nem szólt semmit, egész nap el se mosolyodott.

Tanítványait meglepte a viselkedése.

- Egyetlen bárány nem a világ - vigasztalták mesterüket -, meg aztán nem is a tiéd volt. Miért lettél hát ilyen szótlan és komor?

Yang Zi nem válaszolt, és tanítványai tanácstalanok voltak. Egyikük, Mengsheng Yang meg­próbálta kifejteni, mi játszódhat le a mesterben.

- Ha túl sok az ösvény - mondaná a mester -, az ember nem találja meg az elkóborolt bárányt. Ha egy tanítványnak túl szerteágazó az érdeklődése, elaprózza az idejét. Minden tudás ugyan­azon forrásból ered, de a tudáshoz sokféle módon lehet eljutni. Ha tévútra lépsz, csak úgy kerülhetsz a helyes ösvényre, ha visszatérsz a kiindulóponthoz, az igazság forrásához. Mivel Yang Zi tanítványa vagy, tőle akarod megszerezni a tudást, add neki át magad teljes mérték­ben, különben soha nem fogod megérteni a mestert.

Lie Zi

Bepillantások

„Bepillantások, ablakokon, ajtókon, bepillantás egy busz ablakába, egy kocsi üléséből egy másik kocsi ülésébe… hétköznapi életünk részei, de mégis, valami más is ott van… A Bepillantás mások életébe…”

-          Reggel rádió. (jaj de jó hogy a kocsiban szól a rádió és hallgathatom azt két-három embert akiket azért fizetnek hogy reggel 6-kor pofázzanak a mikrofonba) részleteket mesélnek az előző napjukról hogy teljen az idő, hogy meghallgassuk őket, hogy megosszák velünk életük apróbb pár perces mozzanatait. De muszáj nekem ezt végignéznem ahogy kikel az ágyából reggel hatkor szombaton mert valaki nekiáll az ablaka alatt motoros fűrésszel fát vágni? Ezzel még nem is lenne baj, de miért kell egyből tudnom, hogy egy lány mellől kelt ki mikor hajnali 3 kor még hencseregtek???

-          Munka, ablakok. (Igen be- be pislantok a konyhájába mikor az ablaka alatt festegetek, vagy keverem az anyagot az alpinistáknak, hogy mi zajlik odabent, az igazából nem érdekel, de mégis oda, odanézek.) Miért kell végighallgatnom ahogy a két tizenéves kölyök összeverekszik majd az apjuk veri meg őket?

-          Autó, utazás haza. (Nálunk a jó társaságban repül az idő, és mikor kinézek és egy másik autóban 5 ből 4 en a telefonjukat molesztrálják) Nem értem, ennyire nem tudnak miről beszélgetni manapság?

-          Szomszédok. (Bármikor jövünk, megyünk élettársammal, sose tudnánk megmondani, ki az a szomszédjaink közül, aki most ébredt, és ki az aki még le sem feküdt aludni.) Hozzátenném nem is feltétlenül érdekel.

-          Ablakok hajnalban és este. (Bérházban nőttem fel, Panelpatkányként. Sosem éreztem ingerenciát arra, hogy kukkoljak úgy, mint azt néhanapján apám tette, az erkélyről távcsővel, be-benézni mások ablakán, hogy meztelen nőket leshessen. Szánalmasnak tarom. Mégis, van egy apró perverzióm, én szeretek az ablakban szexelni, kicsit a szoba magányában, kicsit a külvilágnak megmutatva, mennyire szép az élet. Mostanában azon kaptam magam, hogy nézem fürkészem az ablakokat. Nem kukkolok, nem nézek sokáig nem keresek egyetlen meztelen nőt sem, csupán kíváncsiság. Van most bárki bármelyik ablakban akinek éppen jó?) Lehet beteges, de nem izgatna fel, csupán mosolyognék egyet és kívánnék nekik szép folytatást.

-          Egy barát élete. (Sokat beszélgetünk, el elmeséli ügyes bajos dolgait, megvitatjuk, megbeszéljük, tanácsokkal látjuk el egymást vagy okosan csendben maradunk) Ha már úgy is egymás életébe adunk legális bepillantást, miért kell nekem ez a lezárhatatlan néha hasznos képesség, hogy a dolgok mögé lássak, és miért kell nekem egy barát életében meglátni azokat a dolgokat, amiket nem akar elmondani. No és persze senki nem is tudhatja, hogy tudom.

-          Család. (Kedves jó szándékú emberek, segítenek, segítünk, viták, megbeszélések összetartás széthúzás.) Amit nem akarok tudni minek mondják el?  Ha nem szólhatok bele, hogy hogyan neveljék a saját gyereküket, akkor miért kérnek tanácsot?

Mindeni gondolja át, kinek mikor mijébe pillant be, és mennyi is ér az a pár pillanat, amit akarva akaratlanul átél ez által. Én mindentől függetlenül örülök, hogy ha valaki bepillantana hozzánk- hozzám, az a mindennapi bajok mellett boldogságot találna, és néha sajnálom azokat, akik nem tudnak örülni más boldogságának.

Facilis fabula, unde ego natus sum.

„Az ásványok a növényeknek szolgálnak táplálékul, a növények az állatoknak, az állatok az embereknek. Lehet, hogy az emberek is táplálékot jelentenek bizonyos lények számára, de semmi esetre sem az isteneknek, mert az ő természetük és szükségleteik távol állnak a miénktől. Sokkal valószínűbb, hogy az emberek az ördögök táplálékai”.

(– Cardon: Hyperchen)

Mivel is kezdjem?
Kinyilatkoztatással? Például:
 - Az vagyok, aki vagyok. Semmi közöm Jézushoz. Nem vagyok és soha nem voltam, és nem is fogok istenné válni. Több mint 4 évezredre vannak emlékeim és több közöm van az Árnyékvilághoz mint millió halandó társamnak.
Vagy hazugsággal: 
 - Mindig is embernek éreztem magam. Soha nincs Honvágyam. Ide tartoztam mindig.
Netán kezdjem iróniával:
 - Milyen jó emlékezni azokra a dolgokra, amiket elkövettem emberként és milyen rossz emlékeim vannak ember-előtti koromból… vagyis, oly jó mindig maradni.
De akár azt is mondhatom:
 - Hazudnék, ha lenne emberi honvágyam. Nem vágyok vissza egyetlen Földi hazámba s házamba sem.

„Igen. Van honvágyam. És kinyilatkoztatok. Lehet, megnő ellenségeim száma, és bízom benne, hogy megint meg tudok majd birkózni velük. Mesét ígértem. Hát mesélek.”

Mehetnék sorba vagy csak dobálhatnám a sorokat, úgy is mindenki olvasson a sorok között, amit akar. Bár lehet, megpróbálom előröl kezdeni és dobálgatok csak úgy, hogy kinek- kinek tetszése szerint legyen meg a sorrend, mint egy Tarantino filmben…  A lényeg, hogy mostanában többet merek hazavágyni, többet el merek nosztalgiázni, és többször le merem vetkőzni gátlásaim nagy részét. Testem előnyére egészségem hátrányára. Megtehetem, mert Barátnőm, Tanítványom és Társam lehetővé teszi, sőt tetszik, talán imponál neki. Ha ő nincs ezt sem valószínű, hogy megírnám.

Nem születtem. Teremtődtem. Nem volt tanítóm, csak mentorom. Nem volt anyám sem apám, csak SHINAK-om. Atya, hím vagy nőstény, aki irányít, de nem viseli gondod, szövetséges, de ha rosszul ítélsz, eltaszít és büntet. Dobogott bennünk valami ami keringette bennünk az Ihkhorr –t (Emberül minap tudtam meg: Ichor) Nem táplálkoztunk, de ettünk, szívtuk egymás vérét és ettük egymás húsát. A kannibalizmus természetes volt egy olyan világban ahol a törvény mindenki fejében ott volt, mert törvénnyel teremtetett, és persze mindenki megpróbálta kijátszani ugyanazokat a szabályokat. Nem volt intrika sem cselszövés, de ármány és csalás igen. Volt szex, de csak mint szerződés, kommunikáció, és energiaáramlás miatt, az élvezeti rész, nem igazán közelítette meg egy halandói test gyönyörét. Nem közelítette meg egyetlen szabály sem a szabadságot. Arra nem voltak törvények, mert senki nem volt szabad akaratú. Csinálj amit engednek, ha elég nagy és erős vagy, avagy tedd amit parancsolnak, hogy ne te légy a következő parancs. A hierarchia egyszerűen bonyolult: - Te ott vagy ahol lenned kell. Ha netán nem tetszene, fogadd el, hogy csalnod lopnod hazudnod ármánykodnod kell az életben maradásért és azért a kevés mozgási lehetőségért amit így nyersz. Avagy, ha sikerül jó szerződéseket kötnöd, talán még a rendszert is kijátszhatod, de akkor vigyázz ne kerülj vissza az árnyak közé, mert fejed veszik (Ugye néhány féllény ismerős???) – Feletted az áll mindenki aki erősebb és eddig okosabb is. Mellette majd egy szinten az aki segített a teremtetésedben A Shinakod. keresztapád és felügyelőd, az első akivel szerződésed lehet „Hús és Vér” alapján. Legalábbis így tudom magyarra fordítani. – Alattad bárki akinél jobb szerződést kötsz, akinél erősebb vagy annyira, hogy ne csak megsebezni tudd hanem akár elpusztítani, és akinél okosabb vagy annyira, hogy ne lepleződjön le előtte a te árulásod.—Legfelül a Sötétség és Gonoszság maga. Legalul, pedig a tehetetlen kis megnyomorított rabszolgák. A feladatok. Nagyjából ez a lehető legegyszerűbb leírás.
                Hatalmas hibákat lehet elkövetni, itt a Földön és más létsíkokon is, de itt egy tévedésbe egy életed kerülhet, odaát egy hibába az összes. „ A lélek szabad!” Igen az emberek és állatok lelke az. Ezért is megy értük a küzdelem. Elcsábítani, Meggyőzni, Átverni, Megtörni, Betörni és végül elvenni a szabad akaratát. Ki – ki a maga módján, maga módszereivel. És az érzés amikor ez sikerül, emberi szóval majd leírhatatlan érzés, talán valami fellengzős Isteni-Hatalomérzet… Hatalom, hatalom, hatalom... Az egyik legfőbb mozgató ereje Annak a társadalomnak. Nos, nekem valamicske, meg- megadatik belőle. És ez eléggé jó érzés. Teljesen mindegy, hogy egy ember, egy csoport vagy nép, vagy egy társadalom felett van hatalmad, a részegítő érzet ugyanakkora. Minden tönkretett lélek, betejesedett bosszú ellenfeleink karmáján, vagy rászabadított férgek- dögök, amik mardossák az életét… Igen, ezek amik boldogságot hoznak a fajtám- béliek „életébe”.
                Mikor valakinek elege lesz és ki akar szállni, (Márpedig miért is akarna hiszen ott van ahol lennie kell, azért amit tennie kell, és szereti csinálni mert örömet okoz neki?) Annak nagyon nehéz dolga van:
- Árulni és lelépni, meghekkelni a rendszert, és figyelni, hogy ne találják meg a ragadozók, meg a kis sunyi dögök, akik néhány jobb falatért beárulják. Ha nem figyel… Hopp, halál, és üdv Otthon. Persze már nem barátságos „Jó hogy beugrottál” fogadtatásban, hanem azok koncaként, akik visszavittek.
-  Valami (szinte szó szerint) Oltári nagy hibát elkövetni, és elég erősnek lenni ahhoz, hogy ne akarjanak elpusztítani, de eléggé gyengének ahhoz, hogy megőrizd önmagad. Ha már nem vagy jó arra amire teremtettél, de nem vagy elég rossz, hogy ne létezz többé, akkor nyertél egy körforgást. Pontosítok: a Szabad Lélek formálódik, tanul, és leszületik az Élőkhöz, Él, majd Meghal. Tanul belőle, és amennyire a karma engedi fejlődik előre, vagy vissza. De a mi népünk, hiába tanul, születik és hal meg, ha sehol nem látnak szívesen, törvényekkel hatalommal születsz, olyan emlékekkel, amik a Szabad Lelkeknek nincsenek, akkor marad a végeláthatatlan tanulás. Persze, egy átlag Lélek 1 élet alatt tanul annyit mint mi, 8-10 élet alatt. Közben irigyelni a halandó halandókat… (No persze, itt is vannak ám akik vissza akarnak vinni. Mondjuk úgy: - Jó fejpénzért…)
- Az utolsó lehetőség, Maga a pusztulás. nincsenek többé köztes síkok, nem lehet megpályázni egyetlen Sík-őrzői állást sem, nincs mit tanulni, egyszerűen megsemmisülni, kizárva a körforgásból.

Honvágy… Hol is kezdjem…?

A tájnál, amit leírni nem lehet mert nem pokol, nem föld, nem anyagtalan nem testetlen, de nem atomok és molekulák tartják össze az anyagot. Ahol a számok törvénye sokkal egyszerűbb mint ezen a Létsíkon. Ott egy test egy lélek. Itt egy test egy lélek meg amik kujtorognak utána vagy megszállják. Ott egy kő, egy kő. Itt egy kő akár ezernyi más és más anyagszerkezetű kristályos és fémes- nem fémes és üledékes és stb…

A létformáknál, ami legalább annyira változatos és színes mint itt, csak éppen kiismerhetőbb, mert ránézel valamire, és Tudod mivel állsz szemben.

A nyelvekkel??? Ott négy fő, és egy kevert nyelv, vagyis dialektus elég ahhoz, hogy bárhol bárkivel bármivel megértesd magad még ha át is jössz ide! Itt meg… Kész Bábel…

Bármivel is jövök elő, 1000 + 1 indokot tudok felhozni, hogy miért Oda, és nem e-Földi paradicsomba van honvágyam.

Mond, ha te felnőnél egy barlangban, ahol mindent ismersz mindent tudsz és egyszer csak kilöknek onnan. 20 év múlva, mikor már ismered a külvilágot biztonsággal félelem nélkül, magabiztosan, már-már jól érezve magad… Ne lenne vágyódás a szívedben arra a biztonságos üregre ahol mindened megvolt?...
(Én legalább még jó kereskedelmi viszonyban vagyok a barlanglakókkal akik ha mástól nem is, de a többi barlanglakótól megvédenek akiktől tartanom kéne, akik meg gyengébbek… Van még néhány külvilági trükköm számukra… )

 „Könnyű mese, ahonnan származom.”