Facilis fabula, unde ego natus sum.

„Az ásványok a növényeknek szolgálnak táplálékul, a növények az állatoknak, az állatok az embereknek. Lehet, hogy az emberek is táplálékot jelentenek bizonyos lények számára, de semmi esetre sem az isteneknek, mert az ő természetük és szükségleteik távol állnak a miénktől. Sokkal valószínűbb, hogy az emberek az ördögök táplálékai”.

(– Cardon: Hyperchen)

Mivel is kezdjem?
Kinyilatkoztatással? Például:
 - Az vagyok, aki vagyok. Semmi közöm Jézushoz. Nem vagyok és soha nem voltam, és nem is fogok istenné válni. Több mint 4 évezredre vannak emlékeim és több közöm van az Árnyékvilághoz mint millió halandó társamnak.
Vagy hazugsággal: 
 - Mindig is embernek éreztem magam. Soha nincs Honvágyam. Ide tartoztam mindig.
Netán kezdjem iróniával:
 - Milyen jó emlékezni azokra a dolgokra, amiket elkövettem emberként és milyen rossz emlékeim vannak ember-előtti koromból… vagyis, oly jó mindig maradni.
De akár azt is mondhatom:
 - Hazudnék, ha lenne emberi honvágyam. Nem vágyok vissza egyetlen Földi hazámba s házamba sem.

„Igen. Van honvágyam. És kinyilatkoztatok. Lehet, megnő ellenségeim száma, és bízom benne, hogy megint meg tudok majd birkózni velük. Mesét ígértem. Hát mesélek.”

Mehetnék sorba vagy csak dobálhatnám a sorokat, úgy is mindenki olvasson a sorok között, amit akar. Bár lehet, megpróbálom előröl kezdeni és dobálgatok csak úgy, hogy kinek- kinek tetszése szerint legyen meg a sorrend, mint egy Tarantino filmben…  A lényeg, hogy mostanában többet merek hazavágyni, többet el merek nosztalgiázni, és többször le merem vetkőzni gátlásaim nagy részét. Testem előnyére egészségem hátrányára. Megtehetem, mert Barátnőm, Tanítványom és Társam lehetővé teszi, sőt tetszik, talán imponál neki. Ha ő nincs ezt sem valószínű, hogy megírnám.

Nem születtem. Teremtődtem. Nem volt tanítóm, csak mentorom. Nem volt anyám sem apám, csak SHINAK-om. Atya, hím vagy nőstény, aki irányít, de nem viseli gondod, szövetséges, de ha rosszul ítélsz, eltaszít és büntet. Dobogott bennünk valami ami keringette bennünk az Ihkhorr –t (Emberül minap tudtam meg: Ichor) Nem táplálkoztunk, de ettünk, szívtuk egymás vérét és ettük egymás húsát. A kannibalizmus természetes volt egy olyan világban ahol a törvény mindenki fejében ott volt, mert törvénnyel teremtetett, és persze mindenki megpróbálta kijátszani ugyanazokat a szabályokat. Nem volt intrika sem cselszövés, de ármány és csalás igen. Volt szex, de csak mint szerződés, kommunikáció, és energiaáramlás miatt, az élvezeti rész, nem igazán közelítette meg egy halandói test gyönyörét. Nem közelítette meg egyetlen szabály sem a szabadságot. Arra nem voltak törvények, mert senki nem volt szabad akaratú. Csinálj amit engednek, ha elég nagy és erős vagy, avagy tedd amit parancsolnak, hogy ne te légy a következő parancs. A hierarchia egyszerűen bonyolult: - Te ott vagy ahol lenned kell. Ha netán nem tetszene, fogadd el, hogy csalnod lopnod hazudnod ármánykodnod kell az életben maradásért és azért a kevés mozgási lehetőségért amit így nyersz. Avagy, ha sikerül jó szerződéseket kötnöd, talán még a rendszert is kijátszhatod, de akkor vigyázz ne kerülj vissza az árnyak közé, mert fejed veszik (Ugye néhány féllény ismerős???) – Feletted az áll mindenki aki erősebb és eddig okosabb is. Mellette majd egy szinten az aki segített a teremtetésedben A Shinakod. keresztapád és felügyelőd, az első akivel szerződésed lehet „Hús és Vér” alapján. Legalábbis így tudom magyarra fordítani. – Alattad bárki akinél jobb szerződést kötsz, akinél erősebb vagy annyira, hogy ne csak megsebezni tudd hanem akár elpusztítani, és akinél okosabb vagy annyira, hogy ne lepleződjön le előtte a te árulásod.—Legfelül a Sötétség és Gonoszság maga. Legalul, pedig a tehetetlen kis megnyomorított rabszolgák. A feladatok. Nagyjából ez a lehető legegyszerűbb leírás.
                Hatalmas hibákat lehet elkövetni, itt a Földön és más létsíkokon is, de itt egy tévedésbe egy életed kerülhet, odaát egy hibába az összes. „ A lélek szabad!” Igen az emberek és állatok lelke az. Ezért is megy értük a küzdelem. Elcsábítani, Meggyőzni, Átverni, Megtörni, Betörni és végül elvenni a szabad akaratát. Ki – ki a maga módján, maga módszereivel. És az érzés amikor ez sikerül, emberi szóval majd leírhatatlan érzés, talán valami fellengzős Isteni-Hatalomérzet… Hatalom, hatalom, hatalom... Az egyik legfőbb mozgató ereje Annak a társadalomnak. Nos, nekem valamicske, meg- megadatik belőle. És ez eléggé jó érzés. Teljesen mindegy, hogy egy ember, egy csoport vagy nép, vagy egy társadalom felett van hatalmad, a részegítő érzet ugyanakkora. Minden tönkretett lélek, betejesedett bosszú ellenfeleink karmáján, vagy rászabadított férgek- dögök, amik mardossák az életét… Igen, ezek amik boldogságot hoznak a fajtám- béliek „életébe”.
                Mikor valakinek elege lesz és ki akar szállni, (Márpedig miért is akarna hiszen ott van ahol lennie kell, azért amit tennie kell, és szereti csinálni mert örömet okoz neki?) Annak nagyon nehéz dolga van:
- Árulni és lelépni, meghekkelni a rendszert, és figyelni, hogy ne találják meg a ragadozók, meg a kis sunyi dögök, akik néhány jobb falatért beárulják. Ha nem figyel… Hopp, halál, és üdv Otthon. Persze már nem barátságos „Jó hogy beugrottál” fogadtatásban, hanem azok koncaként, akik visszavittek.
-  Valami (szinte szó szerint) Oltári nagy hibát elkövetni, és elég erősnek lenni ahhoz, hogy ne akarjanak elpusztítani, de eléggé gyengének ahhoz, hogy megőrizd önmagad. Ha már nem vagy jó arra amire teremtettél, de nem vagy elég rossz, hogy ne létezz többé, akkor nyertél egy körforgást. Pontosítok: a Szabad Lélek formálódik, tanul, és leszületik az Élőkhöz, Él, majd Meghal. Tanul belőle, és amennyire a karma engedi fejlődik előre, vagy vissza. De a mi népünk, hiába tanul, születik és hal meg, ha sehol nem látnak szívesen, törvényekkel hatalommal születsz, olyan emlékekkel, amik a Szabad Lelkeknek nincsenek, akkor marad a végeláthatatlan tanulás. Persze, egy átlag Lélek 1 élet alatt tanul annyit mint mi, 8-10 élet alatt. Közben irigyelni a halandó halandókat… (No persze, itt is vannak ám akik vissza akarnak vinni. Mondjuk úgy: - Jó fejpénzért…)
- Az utolsó lehetőség, Maga a pusztulás. nincsenek többé köztes síkok, nem lehet megpályázni egyetlen Sík-őrzői állást sem, nincs mit tanulni, egyszerűen megsemmisülni, kizárva a körforgásból.

Honvágy… Hol is kezdjem…?

A tájnál, amit leírni nem lehet mert nem pokol, nem föld, nem anyagtalan nem testetlen, de nem atomok és molekulák tartják össze az anyagot. Ahol a számok törvénye sokkal egyszerűbb mint ezen a Létsíkon. Ott egy test egy lélek. Itt egy test egy lélek meg amik kujtorognak utána vagy megszállják. Ott egy kő, egy kő. Itt egy kő akár ezernyi más és más anyagszerkezetű kristályos és fémes- nem fémes és üledékes és stb…

A létformáknál, ami legalább annyira változatos és színes mint itt, csak éppen kiismerhetőbb, mert ránézel valamire, és Tudod mivel állsz szemben.

A nyelvekkel??? Ott négy fő, és egy kevert nyelv, vagyis dialektus elég ahhoz, hogy bárhol bárkivel bármivel megértesd magad még ha át is jössz ide! Itt meg… Kész Bábel…

Bármivel is jövök elő, 1000 + 1 indokot tudok felhozni, hogy miért Oda, és nem e-Földi paradicsomba van honvágyam.

Mond, ha te felnőnél egy barlangban, ahol mindent ismersz mindent tudsz és egyszer csak kilöknek onnan. 20 év múlva, mikor már ismered a külvilágot biztonsággal félelem nélkül, magabiztosan, már-már jól érezve magad… Ne lenne vágyódás a szívedben arra a biztonságos üregre ahol mindened megvolt?...
(Én legalább még jó kereskedelmi viszonyban vagyok a barlanglakókkal akik ha mástól nem is, de a többi barlanglakótól megvédenek akiktől tartanom kéne, akik meg gyengébbek… Van még néhány külvilági trükköm számukra… )

 „Könnyű mese, ahonnan származom.”