„Szikrák záporoznak a szerte nagy világban, a csillagokat nézve bámulom a fene nagy tejutat de mégsem azt látom. Gondolatok, ígéretek és az idő múlása tovasuhan a szemem előtt. Egy olyan képet nézve mely tán már nem létezik hisz a csillag melyre tekintetem vetem, lehet már rég nem ontja fényét...És a csillagos ég képébe beúszik, Mit beúszik? Belerohan a nagy gomolygás. Az elnyelő csendben lopódzó égi köd. Ereszkedik míg el nem nyeli a sötét hegyeket, a távoli villanypóznákat, hogy fényüket is elfolytja, és tovább a föld színéig... megint jön, nem hallom csak érzem, hogy itt lopakodik, majd meg sem áll míg felkapok rá, és újra a hajón vagyok.”
„Ez a múlt, azóta beszéltem sok más hajóssal, tengerészekkel, meg megvívtam a köd szülötteinek gonosz fattyaival.”
Most kicsit más a helyzet, távoztam, mert nem találtam a helyem. A köd rejtett, ez eddig rendjén volt, mint mindig. A bajom, némileg magával a bloggal támadt. Lehet én is tehetek róla, de nem azzá vált amit vártam. Gondoltam a köd helyet kap rajta de nem, a köd csak megtűrt iromány volt. Volt ki értette és talán érezte, de lényegében megint tova kellett suhannom, a hajóm kész, mindig kész a távozásra, fájó, de nem is fájó,inkább csak szomorú lélekkel álltam odébb. Keresem a helyem, és csak a Ködhajó visz valamerre. Ezen az oldalon, ahol érkeztem kor legitimitást és inkognitót kaptam, nem vártam, hogy az fogja az álcáját ledobni, ki fő ember volt és talán még az... Majd kísértetek a múltból, szapulva az oldalt, nem én nem ide jöttem, nem ezt vártam. Nyugalmat keresve maradnom kell a ködben. Vitázni továbbra sem vagyok hajlandó. Mindenkitől elnézést kérek akinek bántó lelépő átpártolásom. Átkérem magam egy másik remélem nem ellenséges Blogra. Az Mortemen lévő írásaim nem veszem le, de lehet oda is felrakom, ha engedik... Amit hagyok az a ködé.
Mindenkinek további jó olvasgatást. Kitartást a viharos időkben, és rengeteg segítő társat kívánok!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése