"Titokban ingerelni, úgy ahogyan utálatos."
Régóta ismerem.
Pontosabban régebb óta mint... volt egyszer egy szilveszteri buli. Itt volt. Kerültük egymást, és akkor igazából mindenkit kerültem, pedig mindenkivel lennem kellet. Én voltam a házigazda. A szervezés jó volt, a társaság... hagyjuk. De én már akkor tisztában voltam lényével. Nem, nem megszállott, nem féllény bár nagyon hasonló. Amolyan testet öltött lidércféle.... Zavart az ittléte, és zavart hogy egy haver nője.
Utána nem beszéltünk, csak, mikor lényének szüksége lett rám. Tisztán emlékezett arra, ahogy viselkedtem Azt amit akkor érzett irányomban, hogy "beteg, de van benne valami... más." Emiatt a másság miatt keresett meg:
- Tudok-e még olyat? Hogy van-e még olyan ismerősöm aki rávehető? Hogy segítek-e gyötörni?...
Igen tudtam, de végül más lett az eredmény, megismert is barátként kezeltük egymást. én tudom miért. "Similis simili gaudet." (Hasonló a hasonlónak örül.) No ezért.
Ő soha nem mondta senkinek, csak én voltam az első aki nem csak nevén nevezte, hanem érti is lényét. Hogy tudom mi boldogítja, hogy szereti látni ha a férfi szenved. Persze nem mindegy, hogyan. A betegség, sérülés csak akkor teszi örömmé neki a fájdalmat, ha ő kívánta. Ha az a férfi megérdemli. Miért ne érdemelni meg? Egyébként, mivel nőstény... csak empátia és sajnálat, ha olyat lát szenvedni, akit nem tűzött ki zsákmánynak. zsákmány... Igen, volt bőven. legalább annyi férfi esett a csapdájába, amennyi nő nekem. ehhez értünk. Elcsábít, megszerez, használ, gyötör, otthagy. A lényünkből fakad. Neki másabb mint nekem, sok a hasonlóság, de másabb. Lényegtelen. A lényeg, a Gyötrés. Engem megszeretett. Hiba volt. Ellöktem, mert foglalt voltam, pedig néha már vágytam szenvedni. Így is szenvedtem miatta. A tanítványom tudta, hogyan. Eljött az idő. Ellöktem magamtól, de nem tudtam teljesen. Megtalált az utolsó este. Utána beszéltünk, és mivel már szabad voltam... Ugyebár... Az utolsó pillanat után mindig van még egy pillanat.
Volt.
A 14. nap gyötrődés után átadtam magam.
-Rendben, de vannak szabályok.- Elfogadta. Tudom, hogyan kezeljem őt. Ő kezd megtanulni engem. Hasonló a hasonlóval... Démon a démonnal... Asszony az állattal... A gyötrő nőstény... Velem. Azóta járok vele. Nem érdekelnek a vélemények. Szeretek szenvedni, vagyok annyira mazoista. A minap lementünk sétálni, egyszer csak eljátssza a sértődöttet és otthagy. Lestattal meg néztünk egymásra, hogy ilyenkor mi a picsa van? Nem értettem. Lestat sem, elindultunk utána, nem futva, de sietve. 2 kört mentünk a lakótelepen mire megláttam. Utána futottam, rákapcsolt, nem értem utol. Nem akarta hogy utolérjem. Megálltam és utána szóltam. Megfordult, visszajött, megölelt, csókolt, majd közölte, hogy ez jól esett neki és átmentem a próbán. Ha nem tudtam volna a lényét... otthagyom a fenébe, de így.. Inkább csak szeretem és elfogadom. Szeretek szenvedni. Amúgy is, miért ne szerethetnénk egymást olyannak amilyen, addig amíg mindkettőnknek érdemes szenvedni a másiktól.
Ingerelni, nem csak titokban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése