Találkoztunk, beleszerettem, eldobott... nos igen, nincs mit tagadnom fájt mikor mást ölelt, mást csókolt és persze másba volt szerelmes... A köd homályába én is elvesztem, sokáig kerestem a hajót és a kapitányát a Ködhajóst, de mindhiába nem leltem őt. Találkoztam más hajósokkal, hajósokkal, de a Ködhajóst senki még csak meg sem közelítette. nem telt el nap, hogy ne gondoljak a hajósra. Hogy haragudtam-e rá? Amiért eldobott mint egy széttépett meggyötört rongyot szokás. Eleinte igen haragudtam sőt talán utáltam is, megmutatta az igazi valómat amit senki sem látott vagy nem akart észlelni. Nah de hogy utálhat az ember olyasvalakit, kit már akkor tiszta szívből szeretett? Jól gondolod.... Sehogy...
Aztán fordult a kocka a Ködhajós egyedülálló lett, valahogy erre gondoltam: itt a "nagy lehetőség". Eleinte féltem, remegtem, de a ködhajósomat megleltem. Kivezetett a homályból a tétlenségből. Már nem érzem üresnek és értelmetlennek az életem, hisz sikerült a TERVEM enyém a hajós én nyertem... már ha győzelemnek számít a hajós szíve és annak minden szeretete....
2013.05.06. 13:50
Succuba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése