2017. szeptember 9., szombat

Éjjeli meglepetés.


Legutóbbi bejegyzésem után kiváncsiságból beírtam a keresőbe néhány címszót, hogy látszik-e úgy, mint a többi. Az eredmény nem kicsit lepett meg és nem is keveset mosojogtam rajta az imént.

Ezeket találtam. :)

Vasárnapi újság 558.oldal  szerkesztői üzenetek.

http://epa.oszk.hu/00000/00030/02715/pdf/VU_EPA00030_1906_34.pdf

 

Vers a ködről:

(Bazinckarcika) 1991.

http://barcikaihistorias.hu/vers-a-kodrol/

Ködből köt sálat nyakába a hegy,
Köd takarja a kedves völgyeket.
A városban is lomha ködsereg
Ostromol embert, házat és teret.

A tekeregve suhogó Sajó
Vízén is ott a lusta ködhajó.
A laposon, a tarolt földeken
Virágok helyett szürke köd terem.

Ködöt fújnak a baktató lovak,
Pántlikát ködből fon a gyors vonat,
S valahol messze a köd peremén
Tél király léptet vén deresén.
Vékony Sándor

Egy kellemes vers:

http://citatum.blogspot.hu/2017/05/sarosi-arpad-felhok-bucsuzik-nap.html


 Sárosi Árpád
Felhők

Búcsuzik a nap. Aranysugarak,
Mint forró kézszoritás, siklanak.
A tetők fölött éji hatalom,
Gonoszság virraszt bomló falakon.
Felhők szeszélye fent játékot űz:
Holt várak ormára holdakat tűz.
Haragos tenger, szörnyü vizió:
Egymást tiporja a sok ködhajó.
Uj csodák születnek: álomasszonyok.
Mindegyik véres paripán robog.
Tűzmezők lángján vert emberszivek.
Sorshidak ívén a Kétség piheg.
Felhők szeszélye, ez a te képed:
Élet. 



A hajózók című vers:

http://sun-joe-pansa.blog.hu/



-Hello!-Mondta a nagy fülű manó
-Távolkeletről jött a ködhajó
És elvisz, ha az nekem is jó
Velem jön a vörös hajú anyó,
Nyargal mellettünk a vizicsikó
És nem ér minket itt a nagy hó


Akinek jó barátja a holló,
Nem téved el és nem lesz csapongó
Vérünk áldozata; Fehér ló
Habár az emberi nem halandó
És nem számít itt semmilyen bolygó,
Ez, akkor sem az utolsó szó!
                              2007. X. 15.

Képes géza ködképketei: 1909.-1989.

https://hu.wikiquote.org/wiki/K%C3%A9pes_G%C3%A9za


Ködképletek

vad tengeren
fantomhajó
csak leng velem
hisz arra jó

(…)

nincs más ember
magam vagyok
fantomtenger
fantomhabok

(…)

a köd: szándék
színt vallani
ebből tán még
lesz valami

még hajóm is
ködként lebeg
ködhajó visz
ködképletet

képlet megold
rejtélyeket
de fel nem old
fényéveket
     (160–162. oldal)


És még egy:
http://forum.index.hu/Search/showArticleResult?topic_id=9096344&aq_ext=1&aq_text=k%F6dhaj%F3

Gergely István
Örök kör

Tudom, engem is, idegen
eljegyeztél már az elején.
Pártatlanul és ridegen
találkozunk egykor, te meg én.

Nem haragszom rád, bár féltem,
törvénytőröd a szívembe szúrt.
Örökké többé nem éltem,
bár kamaszként még rövid a múlt.

Rövidebb már, érzem, a nap,
elsuhannak a fontos percek,
sorok fogynak, telik a lap,
lassacskán beérnek a kertek.

Szüret után, ha jön a hó,
s takarod vele vállaimat,
tengerre visz majd ködhajó,
s feledem régmúlt báljaimat.

De csak nem kapsz meg egészen,
bár teljesen birtokod leszek.
Emlékszik rám gyöngy-lánc-lány-szem,
ahol örökké jelen leszek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése